Szöllőssy Enikő ismeretlen világba viszi  érmeivel a nézőt. De hamarosan részvevői lehetünk ennek a világnak; elme és érzelmek ösztönződnek. A jelek ismerőssé válnak. Minden különös, semmi sem az, aminek először látszik. Felfedező utazást kezdeményez. A művész bebizonyítja, hogy az érem nemcsak a történelemre való reflexió, hanem egyforma biztonsággal tanúja a jelenkor ügyeinek.

Munkái tanúskodnak technikai leleményességéről, párosulva azzal a képességgel, hogy széleskörű reakciókat idézzen fel másokban. Bronz érmei hatnak az értelemre, ugyanakkor mély érzelmi húrokat érintenek.

A szuggesztivitást nagyrészt saját világának megteremtésével éri el. Be tudunk lépni ebbe a világba, hiszen hivatkozási pontok vannak benne mindennapi tapasztalatainkra. Valóban, néha a dolgok klasszikus rendje idéződik fel, máskor olyan bronzot látunk, amely mai, téri korszakunk metaforája. Szöllőssy egyszerre utal az új világ lehetőségeire, ugyanakkor állítja, hogy az nem választható el a jelen világ valóságától, földiességétől.

Terence Mullaly, a British Art Medal Society elnöke